Palócleves, bélszín Budapest módra, lúdláb torta. Csak három azok közül a régi ételek közül, amelyek mindenkiben kellemes emlékeket ébresztenek, és bár a mai éttermi kínálatban már nemigen kapnak helyet, szívesen fogyasztanánk őket ismét a mindennapokban. Robi és Gerti éppen ebben segít: olyan gasztronómiai utazásra invitál, ahol nem a modern konyhatechnológia és az ételek újragondolása van fókuszban, hanem a klasszikus receptek játsszák a főszerepet, a pörköltön, a gulyáson és a székelykáposztán túl.

A régi fogások eredetével is érdemes megismerkedni, hiszen érdekesebbnél érdekesebb történetek övezik őket, és ez alól a fent említett három különlegesség sem kivétel.

A legenda szerint a savanykás ízű palóclevest a híres gasztronómiai dinasztia alapítója, Gundel János készítette el egy megnyitó alkalmából, és azt a legnagyobb palócról, Mikszáth Kálmánról nevezte el. Míg egy másik mítosz szerint Gundel 1892-ben szolgálta fel először a levest magának az írónak, aki azt kérte a vendéglőstől, hogy olyat készítsen, “amelyik magában foglalja a magyar konyha minden zamatát”.

A bélszín Budapest módra igazi hazai gyöngyszem, amelyet először az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmából készítettek el, csak úgy, ahogy a hortobágyi palacsintát. Az ételt az akkori mesterszakácsok közül Rákóczi János, Venesz József és Turós Emil álmodta meg, és nem meglepő módon hatalmas sikert arattak vele. Rákóczi nevéhez azonban nem csak a bélszín fűződik, hanem a rendkívül népszerű Rákóczi túrós is, amely szintén ezen a világkiállításon szerzett magának nemzetközi elismerést, és ami a közhiedelemmel ellentétben nem a fejedelmi Rákóczi család nevéhez kapcsolódik.

Végül ejtsünk szót a lúdláb tortáról is, mely ganache krémmel és meggyel borított sütemény, egész egyszerűen a desszert alakjáról kapta a nevét, s Gerbaud Emil fejlesztette ki az 1880-as években.

A Régi ízek nyomában tehát számtalan ínycsiklandó ételt mutat be, ideje újra rácsodálkozni az eredeti finomságokra, és felfedezni és újra sütni/főzni a magyar gasztronómia múltjának legérdekesebb ízeit.